FrissítésSúgó

Morphine	2006.07.21. 21:08 -
	Félhomályban úszó ,üres szobákban visszhangzó tükrök játéka. Gyertyaláng lobbanása. Léptek neszét rejtő drapériák. Egy nő szellemének kacagása. - Myrthil.

[10-1]

Ezisen

Előzmény | 2006.08.17. 02:06 - #10

Az ajtó kísértetiesen nyikordul miközben kitárul. Az érkező nem fél tudtára adni senkinek, hogy megérkezett. Hirtelen villámlik egyet, és az újonnan jött sziluettje szürkén rajzolódik ki, az ajtó fénylő nyílásában. Kezében hajlított penge, köpenye tépázott, haja zilált. A fény kialudt, az ajtó újra fémesen felnyög, és a vihar hangjai már csak tompán hallatszanak. A lány megrázza magát, kinyújtja a fal felé a kezét, tesz vele egy apró mozdulatot, és fény gyúl a sötétségben. A szellemek, melyek fagyos ujjaikkal már simogatták, a markukban érezték az életét, most visszahúzódnak az árnyak rejtekébe, s onnan sziszegnek a fénykör felé. Ő elmosolyodik. Érzi a csalódottságot és hallja az árnyakat. Tudja, hogy őt akarják, de nem fél. Nem kaphatják el. A fákláyhoz lép, leemeli a tartóról, és elindul a Kastély felderítésére.

Ezisen

Előzmény | 2006.08.07. 01:25 - #9

Viharos szél tépázta az éjfekete tincseket és a vérvörös anyagot, melyből a tincsek gazdájának köpönyege készült. A hófehér bőrön vörös kígyókként tekergőztek a kisebb nagyobb sebekből elinduló apró vérpatakocskák. A jégkék szemekben elszántság, rettegés, harag és gyűlölet kavargott. Mindössze két érzés éltette: a bosszúvágy és a félelem. Mikor megpillantotta a kastélyt az erdő visszhangozta megkönnyebbült és egyben kárörvendő, ördögi kacaját. Az oldalán lógó hüvelyből kihúzta tőrét. A furcsán hajlított, feketén csillanó penge nyele engedelmesen simult tenyerébe. - Régi jó barát, vigyázz ma is rám. - suttogta, és a rejtélyes, de nagyobb biztonságot ígérő kastély felé indult.

Frost

Előzmény | 2006.07.30. 00:02 - #8

Egy sötét árny kúszik a kihalt úton. Démoni tekintetek követik minden léptét a vadon mélyéről. Léptei ritmusára fodrozódik körülötte fekete köpenye. Csuklya rejti arcának vonásait, mely alól csak mandulavágású szemei villannak ridegen hold homályos fényében... Szótlanul, halk léptekkel sétál a kapualljba. Lassú nyugodt mozdulattal löki meg az ódon faajtót, mely kísérteties lassúsággal engedelmeskedik a nyomásnak, halk nyikorgás közepette fordul sarokvasain. Az árny besurran az ajtónyíláson s megáll a homályos előcsarnok oszlopai között. Halk suttogás szeli a levegőt, mely oly hideg mint a téli éjjszakák a fagyos Északi földeken, melyre felfigyel minden e falak közt lakozó gonoszság... -Végre hazatértem...

Morphine

Előzmény | 2006.07.27. 01:44 - #7

Morphine

Előzmény | 2006.07.27. 01:44 - #6

Wyarn

Előzmény | 2006.07.27. 01:37 - #5

*A hideg kövezeten tért magához a férfi, a márvány kényszerítette eszméletre.  Előbb csak mint valami simogatást érezte a homlokán, olyasmit  mint az asszonynép fagyos kezének érintése, de ez rideg volt kemény, örökkévaló ölelés, nem a pillanat hevétől izzó életteli. Nehezen szakadt el tőle. Ahogy mozdultak lassan a karjai, feltápászkodott, beletúrt hosszú fekete hajába. Egy darabig üres tekintettel nézte a nagyterem falait. Képek rohanták meg miközben egy tükörbe nézett pár pillanatra, emlékek az erdőben való keserves útjáról és egy fehér ruhás nő képe aki kibontott hajjal felfeltünt.. majd lovon nyargalt egy őrült cél felé...  Behunyta a szemét -legalább a hangok nem kínozták- ,mikor kinyitotta ismét, már a megvetés fénye csillogott semmitmondón az éjfekete szemekben.  A kardja egy közeli asztalon hevert, odalépett magához vette, majd határozott léptekkel elindult a lépcsősor felé. Fekete köpenye beleolvadt a környező árnyakba. Hamarosan csizmáit sem lehetett hallani már. Miután távozott a teremben kialudtak a gyertyák...*

Morphine

Előzmény | 2006.07.23. 20:30 - #4

...

Myrthil

Előzmény | 2006.07.23. 20:28 - #3

.. Az Éj jeges sötétje kínál menedéket. Megannyi megtépázott, kínzó fájdalmas emlékkel mik tébolyult lelkekként kísértenek oly régóta. A rideg falak csendbe fagyott magánya, kárhozott életre szomjasan hívogat, féltőn óvón gondoskodón körülvéve. Őrült láz kelti életre az ürességet. Gyertya lobban ...valahonnan a sötétből egy halk dallam kúszik elő ...árnyak mozdulnak az ablakokon ...sikoly ...drapériák hasadnak fénylő vibráló tűzben izzva ...álomba dermedt minden mintha nem is létezett volna sosem. Minden csendes mozdulatlan. Várakozó.  ..

Morphine

Előzmény | 2006.07.23. 20:23 - #2

Rég elfeledett romokra épült, ódon kastély bújik titokban a rengeteg mélyén. Karcsú, omladozó tornyai szöknek a fák fölé, mint torz megkövült ujjak mutatnak az égre. Merészen, kihívón, dacolva az idővel és mind ama emésztő erővel, amivel az élet próbálja elpusztítani, évszázados létezését a sötétség eme játékszerének, amivel lelkeknek kínál színpadot a delírium végső mámorához. Az utolsó sikolyhoz, mit szétszakadásukkor hallatnak.

Morphine

Előzmény | 2006.07.21. 21:08 - #1

Félhomályban úszó ,üres szobákban visszhangzó tükrök játéka. Gyertyaláng lobbanása. Léptek neszét rejtő drapériák. Egy nő szellemének kacagása. - Myrthil.