"Szétválasztottuk az életet és a halált, a kettő közötti idő a félelem." /Krishnamurti
Köszöntlek Halandó!
Éjszaka borítja ismét, áthatolhatatlan sötétségébe a szíveket; hasonlóképp, mint a ködfátyol mögé rejtező gonosz, ami elhaló sikolyokkal férkőzik az emberek tudatába; míg mindenféle rém alakokat nem vélnek felfedezni a ködben, amik aztán az életüket veszik. Ám az éjszaka feketéje csendes, kérlelhetetlen könyörtelenséggel vonja birtokába mindazt, ami mindig is az övé volt. Lassan terjeszti ki hatalmát, mintha elcsábítaná a világot, álomba ringatva fákat, köveket, halandókat s felébresztve a lelkeket mik elfeledett helyeken lakoznak. A sok balga azt hiszi, hogy a nappal uralkodik a világon, pedig nem. Csak ideig óráig sikerül életet lehelnie a teremtményei tudatába. Elengedve őket a boldog feledés mámorába, mikor a hatalma gyengül, hogy ne is sejtsék mindazt a rettenetet ami olyankor körülveszi őket...
Elmesélek hát neked egy történetet, miről nem tudhatnál másképp, de jól vigyázz! Vigyázz mert az éjszaka történetei megelevenednek és őrületbe kergetve a mégoly racionális elmét is, - aki pallérozottnak hiszi magát a rettenettől- kérik a jussukat a lelkektől, mégpedig az életet.
Üdvözlettel: Morphine
a.d.: 2006
|